Gyűlölöm mindet. Még négy évem lenne velük (de hát ha minden összejön, két év után szabadulok innen). Gyűlölöm, hogy gyűlölnek, holott semmi okuk nincs rá. Csak hát ez az elcseszett társadalom. Fogjon össze 30 ember egy ellen, mert neki más az életcélja. Éljen! És mikor bevillan, hogy 1,5 hónap múlva ismét visszatérnek a stresszes hétköznapok, hogy újra szorongva teszem be a lábam az iskola kapuján, és félek kimenni a táblához, mert úgy is kiröhögnek. A puszta gondolattól, hogy hamarosan újabb 9 és fél hónapot kell túlélnem velük, sírok. Tényleg, nem csak úgy írom, amint belegondolok, elkezdenek folyni a könnyeim. És gyűlölöm magam, amiért van bennem annyi, hogy amíg nem töltöm be a 18-at, járok iskolába, hiába 16 a tankötelezettség (amúgy 20 éves koromig járnék, mivel ötévesen vagyok). Nem akarom. :((

Szar dolog ez a szerelem. 4 nap híján 3 hónapja, hogy találkoztunk. Az óta nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rá. Minden szavát feltudnám idézni akár most rögtön. És hogy mennyire dobogott a szívem, mikor hazaindultunk anyával. Hogy csak a kocsi ablaküvegén keresztül bámultam a Holdat, fejemet hátrahajtva, boldogan. Utána még két hónapig beszélgettünk. Már egy hónapja nem. Hiányzik. És bennem van az, hogy olyan szívesen ráírnék, de a félelem, hogy ő nem szeretné, erősebb az akaratomnál, sajnos. Az iskolában minden nap úgy telt el, hogy "R" betűkkel pingáltam ki minden füzetemet, s egy idő után eljutottam odáig, hogy egy "R" betűs nyaklánccal a nadrágzsebemben tesiztem. Húgom hétvégén kapott egy ördögbotot - ám ő egy kis önző majom, így nem használhatom. Rendeltem egyet magamnak, s megfogadtam, hogy nem fogom feladni, gyakorlás, gyakorlás, és még több gyakorlás, egészen addig, amíg nem érzem magamat késznek a tüzes ördögbotra. Azzal pedig ha kellő szinten megy minden, elszegődhetek a cirkuszhoz, mert feltudok vele lépni. Van két évem eljutni olyan szintre, hogy gyönyörű látványt keltve trükközhessek tüzes ördögbottal is - nem lehetetlen. És akkor... Akkor végre minden nap láthatom. 
Ma is hajnali 2-kor feküdtem le, s talán lehetett hajnali 3-4 is, mire elaludtam, mert csak forgolódtam az ágyamban, gondolkoztam, és hiányzott. 
Még 8 hónap...

A rohadt életbe. Miért pont ő?

Emlékszel minden szavára, hallod a hangját ahogyan kimondta azokat, még azt is fel tudod idézni milyen arckifejezéssel tette. Emlékszel, hogy milyen izgatott voltál mielőtt találkoztatok, aztán arra a nyugalomra, amit akkor éreztél mikor vele voltál, hogy megszűnt az egész világ és semmi más eszedbe sem jutott csak élvezted a vele töltött időt. Emlékszel, hogy hogy mosolygott rád, hogy szinte kiugrott a szíved. Emlékszel az illatára. Emlékszel, hogy milyen érzés járta át az egész tested ahányszor csak hozzád ért vagy megfogta a kezed. Emlékszel milyen csalódás volt visszazuhanni a való világba miután elköszöntetek. És hihetetlenül boldog vagy és mosolyogsz, mert még mindig jó érzéssel töltenek el ezek az emlékek, aztán jön a gondolat, hogy talán soha többet nem lesz ilyen, lehet, hogy soha többet nem leszel vele és nem élheted ezt át … na az a legrosszabb.

...a reggeli indulásunkból délután két óra lett - hála a festőnek, akinél a 1,5 óra duplaannyit jelent. A nyaralónál nemigen tudtunk mit segíteni a barátnőmmel, így lementünk a dunapartra, apám csónakjából kimertük a vizet (gyengébbek kedvéért eső miatt, és nem beszivárgott...). Mikor végeztünk, kinéztünk a homokzátonyra, majd vissza a nyaralóhoz. Átöltöztünk, fél óra alatt elkészültünk, és gyalog megindultunk a halászléfőzőre. Félúton lehettünk, mikor egy motoros lelassított mellettünk, útbaigazítást kért. Titokban reménykedtünk, hogy mivel ugyanoda mentünk, felajánlja hogy elvisz minket, de hát nem, sétálhattunk tovább.. :D. Kicsivel később lenéztünk a szigetre, felültünk a HALYGALY-ra. Azt hittem, megrázóbb élmény lesz, és elhányom magam, de élveztem, új kedvencem van!:D 21 óra körül előrementünk a színpadhoz, Tolvai Renire, és April Projectre. Utánuk Roy&Ádám jött, akik a tervezett fél órás koncertjükből majd' egy órásat csináltak, nekik köszönhetően Kállay csúszott tűzijáték utánra. Köszönet, Roy és Ádám, tényleg! :) Még ha valami élvezhető hangjuk lett volna, de nyávogás volt az egész... Volt fél óránk éjfélig, ismét lementünk a szigetre, és ismét útbaigazítottunk egy srácot, aki egy éttermet keresett. Azt hiszem, büszke voltam magamra, amiért gond nélkül eltudtam neki mondani, hogy merre menjen.:D Tűzijátékra visszaértünk a térre, meghallgattuk Kállayt, s jöttünk haza. Rég éreztem magam ilyen jól, és régen voltam olyan fáradt, hogy amint bedőlök az ágyba, rögtön elaludjak. Csodálatos nap volt. 

Tudjátok, milyen érzés az, mikor tele vagytok teendőkkel, amiket szépen sorjában el is végeztek,, egész álló nap a barátnőtökkel sétáltok, felültök különböző "hányásig ülünk fel rá" játékokra, amitől elvesztitek az egyensúlyotokat, hirtelen azt sem tudjátok, hogy hol vagytok, körbe vagytok véve részeg emberekkel, ismert emberek koncertjén éneklitek a dalszöveget az első sorokból, jól érzed magad, és mégis ott van a fejedben az a személy, akiért bármit megtennél? Na, én tudom. Nem kellemes. HallyGallyn míg mindenki kapaszkodott, és sikított, én csak arra tudtam gondolni, hogy ő vajon most mit csinálhat. Borzasztó vagyok. Nem telik el úgy fél óra, hogy ne gondolnék rá. A legszörnyűbb meg az idióta távolság... 

Megint jól eltűntem. Mentségemre legyen mondva, elfoglalt voltam. A nyaralót takarítottuk, ami több hetes munka, tekintve azt, hogy a néni, akitől vettük, gyűjtögető volt (képzelhetitek, a legbetegebb fajtából). Még mindig be kell köttetnünk a villanyt valamint a vizet, és ki kell festeni, bebútorozni, de a nagyja kész, hála istennek. Holnap (ma) is megyek be apával reggeltől estig a nyaralót rendezni, este pedig Tolvai Renáta, valamint Kállay-Saunders András koncertre megyek.

Túl vagyok a 16. születésnapomon, a tortám nagyon finom lett, és csodálatosan nézett ki. Csak pénzt kaptam, azt se sokat, amiből egy kék bikinit vettem, ugyanígy néz ki [KÉP], csak az alsó részén is vannak rojtok. Imádom. Szinte megszólított 40 percnyi válogatás után, hogy hozzam haza. 

Apropó, születésnap. Egész nap vártam, hogy felköszöntsön a "Nagy Ő", akivel hónapok óta álmodok, akit eleinte gyűlöltem, aki éretten gondolkozik, nem úgy mint más fiúk, férfiak, aki több száz kilométerre van tőlem, és akinek nem merem elmondani az érzéseimet. Nekem józanon nincs hozzá kellő bátorságom, és hát "A részeg ember mindig kimondja azt, amit amúgy nem merne." :) Félek a visszautasítástól. És bármennyire tudom, hogy nem lenne szabad szeretnem, hogy ő valószínűleg egy kavics iránt többet érez, mint irántam, s bármennyire próbálnám felejteni, egyszerűen nem tudom. Mindig belopja magát az álmaimba, s újra beleszeretek. Szörnyű vagyok :(. 

Egyszerűen nem bírom. Nem tudok heti 3× lesétálni egyedül homokúton 2 kilómétert, majd a város külterületén még 5-t. Egyedül nem megy, unalmas. Múlthét hétfőn nem mentem be, csütörtökön hívtak, hogy pénteken ne menjek, mert valami közbejött, holnap kéne ismét mennem. Nincs kedvem. Anya azt mondta, ha nem szeretnék ne menjek. Hát, nem tudom mi lenne a jó választás...

Vettünk egy nyaralót, a Dunaparton, csütörtökön lesz kulcsátadás, ami annyit jelent röviden tömören, hogy csütörtök délutántól szabad bejárásunk van a nyaralóba, s kezdhetjük kipofozni. Nos, van mit rajta bőven... Barátnőm lelkesen felajánlotta, hogy jön segíteni, ha nem kell gyakorlaton lennie, szóval sokan leszünk, remélem július 3-4. hetére lakható állapotba rázzuk. A hangulat, ami ott van a parton ilyenkor, nyáron, fenomenális. Zene szól, ingyenes strand, minden. Kell ennél több? Valakinek biztos. Én beérem ennyivel is. Falusi lány vagyok, nálam a nyár nem a kivilágított belvárosi szórakozóhelyekről szól, sokkal jobban kedvelem az ilyen "zene, nyári gyümölcsök, koktélok, ingyen strand, homokzátony" feelingű bulikat. Szerintem ott jobb a hangulat, és ismerkedni is könnyebb, dehát ahány ember...