#4 A munka2014.06.22. 12:17, Rose
Nos, csütörtökön voltam először kint a telepen. Vicces, hogy milyen sokat paráztam a helyijárat miatt, de nem volt semmi gond. Sőt, a sofőr is aranyos volt. Megkérdeztem, merre megy, először egy "Arra, ki a buszmegállóból!:D" mondatot felelt, majd mikor látta, hogy tényleg nem vágom, hogy merre megy, mondta hogy a laktanyák felé, s azt is elmondta, hol kell leszállnom. Ráadásul! Minden megállónál hátranézett rám, hogy fent vagyok-e még, és mikor lekellett szállnom, szólt, hogy most kell szállni:D
A főnökkel kicsit félreértettük egymást, mert ő úgy gondolta, hogy a házához menjek, ne ki a telepre, és kertészetbe akart beosztani. Nos, már mindegy, maradhatok a kutyáknál (hálistennek). Egy 35 éves nővel kell együtt dolgoznom. Nem épp olyan a munka, mint amilyennek elképzeltem. Bár, első alkalom után ki tudja, mi változik még. Először elmondta, melyik kutyákhoz szabad bemennem, és kiket hagyjak inkább békén (amiből semmit nem értettem, mert folyton ugattak, szóval mintha semmit nem mondott volna...). Később vittem inni néhány kutyának, takarítani első alkalommal még nem kellett, inkább a csendes megfigyelő pozícióját töltöttem be, hogy következő alkalommal menjen. Az itatás után szalmát hordtam a kennelekbe. 10:23-kor elengedett, mondván nincs több munka, hétfő-szerda-pénteken van sok teendő. Besétáltam a városba, mivel a helyijáratom későn jött volna, 11:30-ra beértem, s vártam 2 óra hosszát a buszomra... Végülis gyorsan eltelt, olvastam. Megbeszéltük, hogy hétfő-péntekenként fogok járni, ergo holnap is kell mennem. Eggyel későbbi busszal megyek, amivel nem biztos, hogy elérem a helyi járatot, de ha mégis, akkor azzal fogok járni, nem a korábbival. Azért az a 20 perc sokat számít ám!:D Amennyiben lekésném a helyit, egészen biztosan állítom, nem fogok 6 kilométert sétálni, hogy aztán visszafelé is sétálhassak ugyanannyit... Felhívom, hogy lekéstem a buszt, és nem tudok bemenni.
|