Egyszerűen undorító, ahogy az országunk felfogja az Ice Bucket Challenget. Amerikából indult, ahol ha jól tudom, azért indították el, mert a hideg, jeges víz átérezteti egy átlagos emberrel az ALS (Amiotrófiás laterálszklerózis, Az ALS az akaratlagosan mozgatható izmokat beidegző agyi és gerincvelői mozgató idegsejtek pusztulásával járó végzetes betegség. A beteg végül teljesen elveszíti mozgásképességét, majd a légzőizmai sem működnek.) betegek "érzését", mivel egy időre lefagynak, és csak nehezen tudnak mozdulni. Pontosan nem tudom, hogy Amerikában hogy indult - csak akkor kell adományozni, ha nem teljesíted, vagy akkor is, ha teljesíted -, de abban biztos vagyok, hogy a lényege az ALS betegek segítése volt. Mire Magyarországra eljutott ez a kihívás, divatformát öltött, és mindenki ész nélkül hívogatja ki a másikat, mert az most nagyon menő, ha magadra öntesz egy vödörnyi jeges vizet... Sajnos bármibe lemerném fogadni, hogy a magyar emberek 98%-a nem tudja, hogy ennek mi a lényege, és csak megy a többi birka után. Persze, a sztárok adakoznak is, és nem divatból csinálják (oké, azért egy Fluor szintű személynél ennél kétségeim lennének, de Gönczi Gábor biztos nem divatból csinálta meg a kihívást). Arról nem is beszélve, hogy azt a vizet amit elpazaroltak IBC-re, küldhették volna Afrikába is. 
Kiborított az ország, ahol élek, nem értem, hogy lehetnek ennyire patkányok egyesek, hogy abból is divatot csinálnak, ami eredetileg beteg emberek adományozásáról szólt??!

Ma elgondolkoztam azon, hogy ismét eltelt úgy egy nap, hogy nem vettem hasznát annak, amit még nyolcadik osztályban tanítottak nekem a kovalens kötésről... Szóval, ez megihletett. Szerintem a tantárgyak több mint fele teljesen haszontalan, random kiválasztok néhányat közülük, és megpróbálok találni bennük olyat, aminek értelme van. És most az iskolamániákusok ne olvassanak tovább.

történelem; azt az elvet vallom, miszerint "a tegnap már történelem, a holnap még rejtelem, de a ma adomány." Tehát hiába rágódunk a múlton, nem fognak eltörlődni a trianoni határok, nem fog elmaradni egyik világháború sem - ami megtörtént, megtörtént, elmúlt, vége. 

informatika; az egyik olyan tantárgy, amire azt mondom, hogy igenis hasznos a XXI. században. Egyre jobb, nagyobb teljesítményű számítógépek, táblagépek, stb. terjednek el az országban, amihez lassan elengedhetetlen lesz a hozzáértés...

idegen nyelv; ezt nem ragoznám, egyértelműen hasznos tantárgy, tekintve, hogy Magyarországon lassan nem lehet megélni...

magyar nyelv; relative, hogy ki hogy tekint rá, szerintem témafüggő. Oké, helyesen írni azért kéne tudni, meg esetleg beszélni is - de mikor lesz szükségem az életben a zöngés/zöngétlen mássalhangzókra, vagy épp mondatelemzésekre?

matematika; akármilyen viccesen is hangzik, szerintem igenis fontos tantárgy. Félreértés ne essék, nem szeretem a matekot, pláne nem a geometriai részét, viszont segít átlátni a dolgokat - ha a matekot átlátod, egy idő után az embereken is "át fogsz látni". Tapasztalat.

testnevelés; ó, hogy én mennyire nagyon gyűlöltem világéletemben ezt az órát... mégis úgy gondolom, hogy fontos, főleg ebben a generációban, mikor a gyerek hazamegy, beül a laptop elé, és hajnalig nyomkodja a billentyűzetét...

fizika, kémia; egy kalap alá veszem a kettőt, mert igazából... így 3 évnyi tanulás után még mindig nem tudom a kettőt megkülönböztetni egymástól:D. teljesen feleslegesnek tartom mindkettőt... oké, aki villanyszerelő akar lenni, annak hasznos, az tanulja, de egy átlag embernek nem sok haszna van belőlük...

földrajz; az alapfokú műveltségig oké - országok fővárosa, elhelyezkedése, éghajlatok, kontinensek, miegymás -, na de mikor egy hegység kialakulása a téma, attól falramászok... Kialakult valamikor, többszáz/ezer évvel ezelőtt. Nem tök mindegy, hogy hogyan? Ott van, és kész.

rajz, ének, és a többi teljesen haszontalan tantárgy; ezekben tényleg nincs semmi haszon, csak időhúzás, hogy ne menj haza már 2-kor a suliból, hanem ott rohadj 4-ig.

Most bántam meg, hogy senkivel nem alakítottam ki szorosabb barátságot az osztályból... Tavaly 33-an voltunk, viszont két osztálytársam elmegy, de! megint jönnek újak - nyolcadikosok... A női megérzésem pedig azt súgja, hogy én leszek az a "+1", akinek nem lesz padtársa, akinek csoportmunkánál mindig bekell társulnia valahol egy pótkeréknek, es té bé. 
Oké, igazából nagyívben ... rá, hogy ki mellett ülök, sőt, egyedül is szeretek ülni, legalább nagyobb hely jut nekem (muhahahah:D), de azért... rossz érzés lenne, hogy 30 embernek van párja, és én vagyok az egyetlen, akinek nincs... Már csak abban reménykedem, hogy az újak között lesz valami olyan ember, aki "első látásra legjobb barátnő", és egymás mellé ülünk... 

Egyébként... Ha valaki megköszöni, hogy felköszöntöttem születésnapján, én arra mit tudok válaszolni? A nincs mit és a szívesen elég.. Ühm, "még jó hogy megköszönöd" stílusú, vagy nem tudom. És... BESZÉLGETNI.AKAROK.VELE! :(

Elkezdtem írni egy történetet - direkt nem könyvet írtam, mivel meg sem fordult a fejemben az, hogy kiadjuk, vagy bármi hasonló. A magyar tanárom szerint "tökéletesen" fogalmazok, és a helyesírásom sem szorul javításra - azt mondta, ő látja bennem azt, amit én magamban nem, és nagyon jól tudnék írni kisebb történeteket. Így hát megpróbálkoztam eggyel. Talán 10-20 embernek küldtem el a prológusát - kritikát várva tőlük. Ennyi emberből egyetlen egy tudott tanácsot adni, viszont ő is, ahogy mindenki más bíztatott, hogy folytassam, mert lát fantáziát a témában, amiről elkezdtem írni. 
Igazából fogalmam nincs, miért írtam ezt ki ide, ha még nem adom ki a blog címét, amíg nincs kész az első fejezet... Azért várjátok! :D

Ja, és megoldottam a 100 napos kihívás linkelési problémáját, az "egyéb" menüben megtaláljátok ^^

Tegnap nem bírtam tovább, hogy nem tudom, mi történik Ellievel és az apjával, Ellievel és Grahammel a könyv befejezése után, szóval nem hazudtoltam meg magam, és írtam angolul egy e-mailt Jennifer E. Smith hivatalos oldalán talált e-mailre. Mivel németet tanulok, végig fordítóztam az egészet, de elvileg érthető. Az üzenetem elején rögtön tisztáztam, hogy magyar vagyok, és csak német nyelvet tanulok, így elnézését kérem az esetleges hibák miatt. 
Kíváncsian várom a válaszát, bár gondolom rengeteg üzenetet, kérdést kap, óránként frissítek rá a postafiókomra...

Szerintem megkergült a számlálóm. Tegnap alig 60 látogató volt a blogon, míg ma eddig (20:25) 153.. Azért ez para:D